ÉLETRE KELTIK SZAKÁCSI SÁNDORT
Halála előtt néhány hónappal, óriási kínok közt forgatta azt a filmet Szakácsi Sándor, ami 2012 elején kerül a mozikba. A színészlegenda utolsó munkájáról a rendező mesél.
EMLÉKEK 2007. március 7-én távozott az élők sorából Szakácsi Sándor hosszas betegeskedés után. Az akkor ötvennégy esztendős színművész legyengült szervezete és erős fájdalmai ellenére is elszántan dolgozott. Utolsó filmes munkája az immáron öt éve készülő, Thelomeris című sci-fi volt, amit a tervek szerint 2012 elején mutatnak majd be a filmszínházak. A nemzetközi színészgárdában Szakácsi mellett olyan nevek vannak, mint Dörner György vagy Rudolf Péter, valamint a sci-fik fénykorának fontos tengerentúli alakjai, úgymint Gillian Anderson, Christopher Lloyd, Lance Henriksen vagy Mark Hamill.
Az első magyar tudományos-fantasztikus moziként is aposztrofált produkción jelenleg az utolsó simításokat végzik. Az egy újság főszerkesztőjét megformáló Szakácsi jeleneteit pár hónappal a halála előtt vették fel, amikor már súlyos beteg volt.
– Nagyon szerettem Sándort, mint szinkronhangot. Számomra ő volt az első számú Kevin Costner, Bruce Willis vagy Richard Gere. Mindig hozzátett egy karakterhez, ha ő volt a magyar hangja. Sokan úgy emlékeznek rá, mint dr. House hazai orgánumára – mesélte lelkendezve Hatvani Balázs, a Thelomeris rendezője kérdésünkre, hogy miért kívánta szerepeltetni a Jászai Mari-díjas művészt a filmjében.
– Elküldtem neki a forgatókönyvet, és mivel nagyon jónak találta, találkoztunk egy étteremben. Leültünk az asztalhoz, elővett a táskájából egy csillagszórót, meggyújtotta, majd annyit mondott: „Ennyi egy élet” – emlékezett vissza Hatvani, akinek Szakácsi őszintén elmondta, hogy nagyon szívesen vállalja a szerepet, ám az állapota már annyira előrehaladott, hogy szinte bármikor meghalhat.
– A forgatások során is észrevettük, hogy gyakran komoly fájdalmai vannak, de ő sosem panaszkodott. Igazi profi módjára dolgozott, elképesztő fegyelmezettséggel és elszántsággal. A vegytiszta színjátszás és színészi alázat volt az, amit demonstrált nekünk. Szíve szerint meghalni is a színpadon szeretett volna. Súlyos élmény és emlék marad számomra, ahogy dolgozott. Mindenki tanulhat ebből – tette hozzá a rendező, aki minden jelenetét le tudta forgatni Szakácsinak. A színész végül három és fél hónappal később hunyt el, szinte egészen az utolsó napjaiig színpadon állva.
Halála előtt néhány hónappal, óriási kínok közt forgatta azt a filmet Szakácsi Sándor, ami 2012 elején kerül a mozikba. A színészlegenda utolsó munkájáról a rendező mesél.
EMLÉKEK 2007. március 7-én távozott az élők sorából Szakácsi Sándor hosszas betegeskedés után. Az akkor ötvennégy esztendős színművész legyengült szervezete és erős fájdalmai ellenére is elszántan dolgozott. Utolsó filmes munkája az immáron öt éve készülő, Thelomeris című sci-fi volt, amit a tervek szerint 2012 elején mutatnak majd be a filmszínházak. A nemzetközi színészgárdában Szakácsi mellett olyan nevek vannak, mint Dörner György vagy Rudolf Péter, valamint a sci-fik fénykorának fontos tengerentúli alakjai, úgymint Gillian Anderson, Christopher Lloyd, Lance Henriksen vagy Mark Hamill.
Az első magyar tudományos-fantasztikus moziként is aposztrofált produkción jelenleg az utolsó simításokat végzik. Az egy újság főszerkesztőjét megformáló Szakácsi jeleneteit pár hónappal a halála előtt vették fel, amikor már súlyos beteg volt.
– Nagyon szerettem Sándort, mint szinkronhangot. Számomra ő volt az első számú Kevin Costner, Bruce Willis vagy Richard Gere. Mindig hozzátett egy karakterhez, ha ő volt a magyar hangja. Sokan úgy emlékeznek rá, mint dr. House hazai orgánumára – mesélte lelkendezve Hatvani Balázs, a Thelomeris rendezője kérdésünkre, hogy miért kívánta szerepeltetni a Jászai Mari-díjas művészt a filmjében.
– Elküldtem neki a forgatókönyvet, és mivel nagyon jónak találta, találkoztunk egy étteremben. Leültünk az asztalhoz, elővett a táskájából egy csillagszórót, meggyújtotta, majd annyit mondott: „Ennyi egy élet” – emlékezett vissza Hatvani, akinek Szakácsi őszintén elmondta, hogy nagyon szívesen vállalja a szerepet, ám az állapota már annyira előrehaladott, hogy szinte bármikor meghalhat.
– A forgatások során is észrevettük, hogy gyakran komoly fájdalmai vannak, de ő sosem panaszkodott. Igazi profi módjára dolgozott, elképesztő fegyelmezettséggel és elszántsággal. A vegytiszta színjátszás és színészi alázat volt az, amit demonstrált nekünk. Szíve szerint meghalni is a színpadon szeretett volna. Súlyos élmény és emlék marad számomra, ahogy dolgozott. Mindenki tanulhat ebből – tette hozzá a rendező, aki minden jelenetét le tudta forgatni Szakácsinak. A színész végül három és fél hónappal később hunyt el, szinte egészen az utolsó napjaiig színpadon állva.
T. D.