SZAKÁCSI SÁNDOR (1952-2007)

Hatvan éves lenne a kitűnő karakterszínész, akinek a hangját mindenki ismeri.

Elsősorban színpadi színész volt – a Színházi Adattárban több, mint százhúsz szerepét regisztrálták – azonban a színpadnál is nagyobb ismertséget hozott neki a szinkronhangja. Egész pályafutása alatt intenzíven dolgozott ezen a területen, olyan színészeknek kölcsönözte a hangját, mint Kevin Costner, Dustin Hoffmann, Liam Neeson és Michael York. Népszerű filmek és sorozatok tucatjaiból lehet ismerős a magyar nézőknek: Twin Peaks (Kyle MacLachlan – Dale Cooper különleges ügynök), Tövismadarak (Richard Chamberlain – Ralph de Bricassart), Doktor House (Hugh Laurie – dr. Gregory House), Mephisto (Klaus Maria Brandauer – Hendrik Höfgen), Psycho (Anthony Perkins – Norman Bates), Veszedelmes viszonyok (John Malkovich – Vicomte Sébastien de Valmont).

54 televíziós és játékfilmben szerepelt. Viszonylag kevés főszerepet kapott, de egy-egy kisebb epizód alapján is emlékezetébe véshette őt a néző. Legkorábban Jeles András diplomafilmjében tűnt fel (Fehér sereg, 1971). Első sikere egy tévésorozat, a Stanisław Lem novellái alapján készült Pirx kalandjai (1972, Kazán István, Rajnai András), ennek is a Víkend a Marson című epizódja. Érdekes, hogy utolsó filmje is egy sci-fi, a Thelomeris (Sorsvonalak), amelyet Hatvani Balázs rendezett. Szakácsi élete utolsó napjaiban, betegen is kijárt a forgatásra 2007-ben. A Sorsvonalakat ismereteim szerint máig nem mutatták be. Magyar költségvetéssel biztosan nehéz látványos sci-fit készíteni, de azért kíváncsi lennék rá, hiszen alkotói lélektani drámaként is beszéltek róla.

E tudományos-fantasztikus "keret" ellenére Szakácsi Sándor nagyon is földi lény volt. Színészkvalitásaihoz, illetve az átélt drámaiság mélységéhez nem kellettek csillogó skodalámpák, idegen bolygók. A színészetről nyilatkozta élete utolsó évében: "Nekem hivatásom, mert az egész életemet, az idegrendszeremet, a gondolkodásomat, a szemléletemet meghatározza, kitölti. Erről szól a reggelem, a nappalom, az éjszakám. Nincs másom..." (Criticai Lapok 2007/2)

Szakácsi magába zárkózott egy idő után. Voltak barátai, de a magánéletéről maga is úgy nyilatkozott, hogy nem úgy alakult, ahogyan szerette volna, ezért is fordult még inkább színészi "több-mint-hivatás" felé, ahol megélhette azt, ami másképp nem lehetséges. Szerelme, majd felesége a gyönyörű színésznő, Szerencsi Éva volt, akivel több közös munkát vállalt pályája elején-derekén. Hét év után azonban elváltak útjaik. Szerencsi Éva is idén lett volna hatvan éves.

Az Amerikai cigarettában (1979, Dömölky János) az egyik szerkesztőségi alkalmazottat alakította. A film remek szatíra a hetvenes évek áldepressziós értelmiségéről. Szerepelt az egyik legsikeresebb magyar bűnügyi vígjátékban, a Kojak Budapestenben (1980, Szalkai Sándor), ahol ő volt a taxis fiatalember. Mintha vonzották volna a válságban lévő értelmiségiekről szóló filmek. Az egyik jelentősebb filmes főszerepét Szurdi Miklós Hatásvadászok (1982) című filmjében alakította.

A film jellegzetes lenyomata az 1980-as éveknek. Cselekménye színházi közegben játszódik, ami igazán közel állhatott hozzá. A rendezőt alakítja – aki elhatározza, hogy bemutatja egy halálos beteg Kossuth-díjas író forradalmi tematikájú darabját. Az előadást betiltják, de a ténnyel senki se tud vagy akar szembenézni. A próbákat folytatják. Az író meghal, mielőtt a bemutatóra sor kerülne. A szembenézés, a botrány, a katarzis elmarad. Minden megy tovább a megszokott rezignáltságban.

Az István, a királyban (1984, Koltay Gábor) Sur nevű magyar úrként tűnik fel; a Redl ezredesben (1984, Szabó István) Tanhoffer százados szerepében; a Julianusban (1990,  Koltay Gábor) pedig IV. Béla. Szerepelt még A vád című filmben (1996, Sára Sándor), ahol ő az egyik főszereplő, a katonaszökevény apja, a családfő. Ez nagyon fontos film, és nem csak Szakácsi miatt, hanem azért, mert azon kevés nyilvánosságot kapott történetek egyike, amelyek híven és érzékletesen bemutatják az 1945-ben bevonuló szovjet hadsereg kegyetlenkedéseit.

A Szent Lőrinc folyó lazacaiban (2002, András Ferenc) Kerekes Sándort játszotta, a Sobri című betyáros filmben (2003, Novák Emil) Darkavári Jánost. Címszerepet alakít az Álommenedzserben (1993, Kovács András), amelynek története méltó Szakácsihoz – hogy e lelkes, sport iránt rajongó álommenedzseren végül fölülkerekedett egy uzsorás, az már nem az ő hibája.

Készült róla egy emlékhonlap, amely a hasonló honlapok közül kiemelkedik mind tartalom, mind esztétikum szempontjából. Érdemes végigböngészni a lapjait, és megfigyelni egy-egy versinterpretációját; végighallgatni a zeneszámokat a szólólemezéről; megtekinteni videórészleteket a filmjeiből, színházi fellépéseiről; elolvasni néhányat az interjúiból. Aki fogékony a költészetre, az ebben a műfajban is talál olvasnivalót az emlékhonlapon. Befejezésül álljon itt egy rövid vers Szakácsi Sándortól, amelynek a címét a sorok kezdőbetűiből összeálló akrosztikon rejti:

Többen
Ágálnak
Reménytelenül
Sorsuk
Aznapi
Drágasága,
Alvásnélküli
Lakhelyek
Omló
Mozaikjáért