RÉGI BÖLÉNYEK: SZAKÁCSI SÁNDOR
Színházban, mondjuk, Don Quijote. De filmen, például a Hatásvadászokban is szélmalomharcot vív. Hiperérzékeny. Vékony, költő-alkat. Olyan volt mindig, mint aki belefáradt az életbe, de ennek ellenére nem tudja feladni. Mert mégis hisz benne. Nem viccelek: szerintem senki se szinkronizált nála jobban. Senki. Kautzky Armand(!) azt mondta: úgy akarta ezt csinálni, mint ő.
Szakácsival nem úgy volt az, hogy jaj, de hitelesen szólaltatta meg Redfordot, Hoffmant, Costnert, Willist. Hanem úgy, hogy Redford, Hoffman, Costner és Willis hálás lehetett, hogy ilyen gyönyörű férfias hangon beszélhettek magyarul. Steven Seagal pedig egyenesen lábat csókolhatott volna neki, amiért élettel töltötte meg a… Khm, a színészi munkáját. Ó, és a Mephistóban is, abban a furcsa feladatban, hogy ő a főhős, de mégse... Aztán, Doktor House volt a vége. Reklámszünetben távozott. Brutálisan hiányzik. 55 éves se volt, amikor meghalt.
Kovács Gellért