A MAGYAR RICHARD GERE-RE EMLÉKEZÜNK






Hallhattuk Bruce Willis, Richard Gere, Dustin Hoffman, Robert Redford és Steven Seagal magyar hangjaként, de láthattuk a színpadon is Lysanderként a Szentivánéji álom című darabban. Ő Szakácsi Sándor. A Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész ma kilenc éve, hogy 54 éves korában elhunyt. Emlékére a pécsváradi várszínház mellett gesztenyefát ültettek színésztársai.


Idősebb Szakácsi Sándor és Merényi Margit gyermekeként Budapesten született Szakácsi Sándor Jászai Mari-díjas színész. A színészet vonzásába tizenévesen a Pinceszínháznál amatőrként került. Tanulmányait 1974-ben fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán osztályában. Ezt követően 1974–75-re a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, majd 1975–1987 között a Vígszínház társulatához tartozott. Néhány évvel később a József Attila Színházhoz igazolt.

Ebben az időszakban részese volt a Rock Színház megalakulásának is. Csaknem három évig szabadúszó színészként tevékenykedett, majd a Nemzeti Színház, illetve 2000-től és az átnevezést követően is a Pesti Magyar Színház tagja volt. A prózai művektől a zenés darabokig, a stúdiódaraboktól a nagyszínpadig minden műfajban, stílusban otthonosan mozgott.

Több színház vendégművésze is volt, így szerepelt a Rock Színház, a Szabad Tér Színház, az Új Színház, a Gyulai Várszínház, az Esztergomi Várszínház és a Schütz Ila Színház előadásaiban is. Az Ivánka Csaba Alapítvány kuratóriumának tagja volt 2003-tól.

Színházi szerepei mellett számos televíziós filmben, tévéjátékban is kiemelkedőt alakított, de talán szinkronszínészként volt a legismertebb. Ez utóbbiként jellegzetes orgánuma miatt évtizedeken át, egészen haláláig rengeteget foglalkoztatták.

Győri Magda írt róla 1998-ban „Thália szélmalmai között” – Szakácsi Sándor címmel portrékötetet, továbbá a „Ki hogyan csinálja?” riportkönyvében rendhagyó módon is megismerhető a színművész. A pécsváradi várszínház mellett emlékére 2007. augusztus 16.-án egy gesztenyefát ültettek színésztársai, barátai és tisztelői, hiszen több éven át járt a Magyar Színház társulatával a településen.

A Művelődési Központban található egy óarany színű emléktábla, amelyre a művész kedvenc idézetét vésték: „A titkot űztük mindahányan, s napra értünk végre, földlakók...”


(Forrás: Wikipédia)