EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK SZAKÁCSI SÁNDOR
TISZTELETÉRE
A Jászai Mari-díjas színművész megközelítőleg 15 évig lakott a Boráros tér 2. szám alatt, ahol halálának 10. évfordulóján emléktáblát avattak tiszteletére. Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzatához a művész unokatestvére, Kemény Ferencné nyújtott be kérelmet emléktábla állítására, melyet a Képviselő-testület egyhangúan megszavazott, így 2017. június 19-től emléktábla hirdeti a ház falán, hogy itt lakott a neves színművész.
Szakácsi Sándor tizenévesen, amatőrként került a színészet vonzásába a Pinceszínháznál. Tanulmányait 1974-ben fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Várkonyi Zoltán osztályában. Színházi munkássága a szolnoki Szigligeti Színházhoz, a József Attila Színházhoz, a Vígszínházhoz és a Nemzeti Színházhoz (ma Pesti Magyar Színház) köthető.
A prózai művektől a zenés darabokig, a stúdiódaraboktól a nagyszínpadig otthonosan mozgott. Színházi szerepei mellett számos televíziós filmben, tévéjátékban is kiemelkedőt alakított, de talán szinkronszínészként volt a legismertebb. Ez utóbbiként jellegzetes orgánuma miatt évtizedeken át, egészen haláláig rengeteget foglalkoztatták, többek közt ő adta Dustin Hoffman, Richard Gere, Bruce Willis, Jeremy Irons vagy Kevin Costner hangját számos filmben.
Főbb színházi szerepeit felsorolni is nehéz, száznál több darabban lépett fel – nyolcvannál több főszerepe volt (Úri muri, Vízkereszt, Szentivánéji álom, Tévedések vígjátéka, Bánk bán), számos musicalben szerepelt (Evita, Kőműves Kelemen, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról). Jelmeztervezőként és dramaturgként is dolgozott.
„Minden ember azzal a szándékkal éli meg életét, hogy jelet, emléket hagyjon maga után. Az emberek többségének megadatik, hogy kisebb nagyobb alkotással ‘túlélje’ halandó életét. Szakácsi Sándor ilyen életet élt; alkotó tevékenysége maradandó. A közjót, a nemzet szellemi, anyagi gyarapodását példaértékűen szolgálta, és személye közmegbecsülést szerzett. Hivatástudatával, az ez iránti szenvedélyével és alázatával, állandó tenni akarásával azt hiszem, példát mutatott mindannyiunk számunkra. A közönség szeretetének élt, számára ez volt a legfontosabb. Most pedig Mi, a Közönség az emléktábla állításával mutassuk ki szeretetünket Felé.”