NÍVÓDÍJ A MEPHISTÓÉRT







A Mephisto című filmben Klaus Maria Brandauer magyarul Szakácsi Sándor hangján szólalt meg, aki ezért a szinkronalakításáért nívódíjat kapott.

Fűződik valami emléked, élményed ehhez a szerephez?

Életem legnehezebb és legnagyobb szinkronmunkája volt. Miközben csináltam, eddig ismeretlen új hangok jöttek elő belőlem: nagyon inspirált a főszereplő szuggesztív játéka.

Gyakran kölcsönzöd a hangodat külföldi színészeknek…

A legfontosabb, hogy azonnal át tudjam venni a színész gondolkodásának a ritmusát, elkapni annak a pár percnek a hangulatát. Igyekszem a hangomat az adott karakterhez formálni s a lehetőségeken belül saját egyéniségemből is hozzátenni valamit.

Kedvenc szinkronszerepeid?

A IV. és az V. Henrik a BBC-sorozatból. Robert Redfordot nagyon szeretem, ezért örültem, hogy szinkronizálhattam A jelölt című filmben. És az első komoly munka: a Trisztán-feldolgozás. Ott történt meg velem, hogy akaratlanul is elbőgtem magam. Meg most, a Mephistónál.

Váltsunk most témát. Újabban, mint rockszínész keltettél feltűnést.

Az ének, a tánc olyan plusz kifejezőerő, ami most jobban érdekel, mint a próza. A legújabb ilyen szerepem Boldizsár, Szörényi-Bródy zenés balladájában a Kőműves Kelemenben.

Ez már a harmadik vígszínházi bemutatód ebben az évadban.

Igen, jól összejött… Most Csontváry megformálására készülök, amit stúdióelőadásban mutatunk be Valló Péterrel. A darab, Kiss Irén elsődrámás költő alkotása, a Világhódító hun címet viseli. Régóta kerestem már egy sokszínű játéklehetőséget nyújtó szerepet, s a Mephistónak köszönhetem, hogy rábukkantam. Szinkronizálás közben érdeklődtem Szeredás András dramaturgnál, nem tudna-e ajánlani valamit. „Véletlenül” tudott. Úgy megtetszett a darab, hogy a dramaturgiai munkába is beszálltam.