A HÁZISZÍNPADON

CSONTVÁRYRA KÉSZÜLVE

Beszélgetés Szakácsi Sándorral

Szakácsi Sándor az elmúlt színházi évad végén bravúros beugrással mentette meg – mint arról annak idején lapunkban is beszámoltunk – a Harag György rendezte Úri muri évad végi előadásait. Szakhmáry Zoltánját egyaránt dicsérték a nézők és a kritikusok. Az idén, a Pesti Színház első bemutatójában a Vak Béla király Belos szerepében lépett föl. Alig múlt el a főpróba és a bemutató izgalma, Szakácsi Sándor újból próbál. Most viszont egy szokatlan helyen: A Vígszínház harmadik emeleti próbaszínpadán találjuk.

Véletlenül

Kopott vaságy, vaskályha, dolgozóasztal, festőállvány, festékesláda, vizeskanna, bádogpohár… Éberwein Róbert stilizált díszletei a század elejének hangulatát idézik. Kiss Irén költőnő Csontváry című drámájának próbái Valló Péter rendezői irányításával folynak. Kiss Irén, aki legutóbb a Magánrecept című könyvével keltett feltűnést, most debütál drámaíróként.

– Hogyan történt a költőnővel és a drámával való találkozás? – kérdezzük Szakácsi Sándort.

– Szeredás András barátom véletlenül említette a stúdióban, hogy van egy nekem való dráma. Két hétig olvasgattam, dolgoztam rajta; kihúztam belőle harminc oldalt, majd remegve hívtam fel Kiss Irént. Az első pillanatban kiderült, hogy nincs semmi baj a húzásokat illetően; s kialakulhatott egy igen jó munkakapcsolat. A darabot itt a háziszínpadon mutatjuk be december 10-én, este fél 9-kor.

– Huszárik Zoltán híres filmje után nem fél újrafogalmazni Csontváryt?

– Kiss Irént nem a beteg, hanem a deviáns művész ragadta meg. Ebben a színdarabban leginkább az elesett, a tehetetlen, a kiszolgáltatott, de megszállottan dolgozó embert mutatjuk meg a nézőknek. A költőnő műve tulajdonképpen monodráma, mert Csontváry nővére (akit Kútvölgyi Erzsébet formál meg) egy rövid –bár nagyon fontos – jelenetben lép csak be. A dráma Csontváry utolsó napján játszódik, amikor számára is egyértelművé válik, hogy a művészetében túlságosan nagy szerepet játszik a félreértés, a félreismerés. Ezért is roppant érdekes Kiss Irén Csontváryja, hiszen a művész akár magánéletében, akár a pályáján nehezen tudja megváltoztatni a róla kialakult hazug-torz képet.

Rendezőként

– Szakácsi Sándort a nézők többsége csak a színházból és a televízióból ismeri – eddig ritkán filmezett. A nyáron Szurdi Miklós Vidékiek filmjében forgatott, a főszereplőt – egy vidéki színház rendezőjét – formálta meg. A mostani, rendezőkre panaszkodó színházi életünkben hogyan érezte magát a „másik oldalon”?

– Igen fura-furcsa állapotba kerültem. A főiskolán Várkonyi Zoltán osztályába jártam, aki irányított ugyan, de mégis önálló munkára nevelt bennünket. Lehetőséget adott a improvizálásra is, így valamilyen módon kiélhettem rendezői ambícióimat is. Most ez a főiskolai múlt segített a figura megteremtésében.

– A Rock Színház munkájában kezdettől fogva részt vesz. Legutóbb a Sztárcsinálók bemutatóján Kiprios-Jézus szerepét játszotta. A nyári turnénk mégsem láthattuk a Rock Színházi együttesében.

– Egyeztetési problémák – többek között a filmforgatás – miatt nem tudtam játszani a társulattal. Az elterjedt hírekkel ellentétben – hogy nem lépek fel a társulattal –, ha időm engedi, újra játszom a szerepemet. Sőt, szó van róla, hogy tavasszal egy új zenés darabban lépek fel, és egész nyáron a Rock Színház társulatával dolgozom. Az idén a Játékszínben a Maugliban is tovább játszom a szerepemet.

Szinkronként

– A MAFILM nívódíjjal jutalmazta Szabó István Mephistójának magyar hangjáért.

– Életem legnehezebb szinkronja volt – különben szeretek szinkronizálni. – Most a BBC Shakespeare sorozatából az Athéni Timon címszerepének magyar hangja voltam. Ez a sokféle feladat egyfajta függetlenséget és feltöltődést biztosít számomra.