MENNI KELL





(A főiskolások élményszámba menő Godspell-előadását láttuk az Ódry Színpadon. A vizsgaprodukció végén a növendékek a rendező Iglódi Istvánt is magukkal vitték a függöny elé a fényre. A közönség tombolt Szakácsi Sándor is alig akarta abbahagyni a tapsot. Csak az előcsarnokban szólalt meg):

Remek volt, ugye? És most megkérdezed, miért váltok színházat. Hát ezért – int vissza fejével az előadásra – Illetve ezért is.

Bővebben?

Tizenkét éve vagyok a Vígszínház tagja. Itt az idő, hogy újítsak. Menni kell, mielőtt belsőleg elkényelmesednék. Mindig is élt bennem a változtatás vágya; kipróbálni magamat más körülmények között. A helyzet most olyan, hogy előhozta belőlem ezt a mozgásigényt. Hosszú évekig rosszul éreztem magam attól, hogy kevesebbet játszottam, mint szerettem volna. Mégsem váltam meg a társulattól. Nem akartam „Vert seregként” elkullogni. Most úgy távozhatok, hogy nem a feleslegesség tudata vitt rá. A József Attila Színház harmadik éve hív. Ott alakulóban van egy profil, s valami új létrehozásában részt venni érdekesebb feladat, mint illeszkedni a régihez. Már csak azért is, mert úgy tűnik fel: mivel Marton László tanárom volt a Főiskolán, én a Vígszínházban sohasem lehetek „felnőtt”; kicsit növendék maradok örökre. Olyan bizonytalan volt a bizalom, s ez zavart. Márpedig nekem szükségem van arra, hogy jól érezzem magam, s ebből a jó érzésből szülessenek a szerepeim. Megtárgyaltam a helyzetemet és a lehetőségeimet előbb Marton Lászlóval, majd Iglódi Istvánnal. Azután a két beszélgetést egymás mellé tettem, s döntöttem a József Attila Színház mellett. Vonzott az is, hogy az új helyemen gyakran játszanak zenés darabokat, s arra én mindig kapható vagyok. Nem kevésbé izgalmas, hogy a hatalmas méretű Vígszínház után, itt intimebb színjátékra lesz lehetőség a kisebb nézőtér előtt.

Meggyőzőek az érvek. Számomra a mozgásigény önmagában elegendő ok a továbblépésre. Egészséges a környezetváltozás a színész szempontjából éppúgy, mint a színházéból.

Sajnos, mégsem mindenki veszi természetesnek. Sokan pletykára éhesek, mondvacsinált magyarázatokat keresnek, sértettséget feltételeznek. A szezon végéig hallgathatom egyfelől az „igazad van”-t, másfelől a „hülye vagy”-ot. S ezek a fülbesúgások tudnak némi zavart kelteni az ember fejében. De megbánni aligha fogom a lépésemet. A József Attila Színházzal kölcsönösen szükségünk van egymásra. És én már alig várom az ilyen Godspell-féle estéket.



Stuber Andrea