Szereti Ön a tévét?

KOPASZ PARÓKA

– Sok olyan szerepet kaptam a tévétől, amit a színháztól nem - mondja Szakácsi Sándor - és sok olyat, ami tovább lendített a pályámon. Ezek közé sorolom a Hajduffy Miklós rendezte Parancsra tettem című filmet, vagy azt a Csontváry-produkciót, amelyet a vígszínházi előadások után a televízió átvett, és játékfilmmé dolgozott át. Ennek számomra az volt a különlegessége, hogy folyamatosan, hetvenöt perc alatt vették fel az egészet, tehát úgy, ahogyan egy színházi előadás is zajlik. Nagy élményem most, hogy Gaál István rendezésében eljátszhatom a Peer Gyntöt. Ezt a kétrészes tévéfilmet most készítjük, s mondhatom, hogy ez a munka megváltoztatta az életemet. Nagyon sok külső helyszínen forgatunk, s az elmúlt öt évben nem voltam ennyit a természetben, nem másztam ennyi hegyet, nem lovagoltam ennyit, mint most, ezen a forgatáson. Érzem, hogy fizikailag is megerősödtem. A televíziónak, pontosabban ennek a produkciónak köszönhetem azt is, hogy eljutottam a tengerhez. Felülhettem egy régi vitorlás hajóra, a Balti-tengeren, és nem mint utas, hanem mint a hajóút tevékeny részese. Felmászhattam a kötélzetre is, ami minden gyermek álma. Azt is a tévének köszönhetem, hogy módom van eljátszani egy ilyen nagy ívű férfiszerepet.

– Emlékezetes alakítást nyújtott nemrégiben a Szarkofág című, Csernobilről szóló tévéjátékban.

– Nagyon szerettem ezt a szerepet, de nekem sok szenvedést is okozott. Egy hétig minden reggel hatkor keltem, hogy a forgatásra elkészüljön a kopasz parókám. Egy hét után a maszk alatt kisebesedett a nyakam, úgyhogy pihenőt kellett kérnem. A filmet egyébként is embertelen körülmények között forgattuk, őrületes kánikulában, a Budapest Sportcsarnokban felállított díszletek között, negyvenöt-ötven fokos melegben. A nap végére bizony már nagyon össze kellett szednem magam, hogy a kínzó hőségben, az izzasztó maszk alatt végezni tudjam a munkát.

– Mit néz szívesen a televízióban?

– Azokat a műsorokat szeretem, amelyek nem megírt forgatókönyv alapján készülnek, ilyen például az Ablak. Ott a résztvevőknek alkalmuk van improvizálni, a saját személyiségüket közvetíteni. Nagyon szívesen látnék, sőt szerepelnék is olyan tévéjátékban, ahol a forgatókönyv csak elszabadít egy történetet, s a színészeken múlik, hogy mit tudnak kihozni belőle. Meggyőződésem, hogy a magyar színészek egy része képes lenne erre. Nagyobb szerepet kapna a munkában a színész és a rendező is, mert rajtuk múlna, hogy melyik változatot választják. Nagyszerű alkalom lenne erre például a Szomszédok című tévéregény. Mindig aktuális, amiről szól és ezért jó, ugyanakkor túlságosan mesterkélt, képeskönyvszerű. Szívesen nézem a tévében a sportot, s irigylem a sportolóktól, hogy az ő teljesítményük pontosan mérhető. Nem szeretem viszont a tévétornát, szerintem látszatműsor, és nem hiszem el, hogy egy önálló egyéniség eljut odáig, hogy majomkodjon a saját lakásában, és azután megnyugodjon, hogy ettől egészségesebben él. Miközben folyton arra kell ügyelnie, hogy le ne verjen valamit a berendezési tárgyak közül.