MEGLEPTEM SAJÁT MAGAMAT"

Peer Gynt: Szakácsi Sándor







Meglepődve tapasztaltam a Peer Gynt veszprémi bemutatója után, hogy úgyszólván teljesen visszhangtalan maradt az alkotás, ráadásul a tévétalálkozó zsűrije még csak meg sem említette nyilvános értékelésében. Sokáig kutattam a még hűvösnek sem mondható fogadtatás okát, nem tudtam rájönni. Igaz, a hasonló televíziós műfajokhoz mérve, hosszú ez a kétrészes film, majdnem két és fél óra, igaz az is, hogy a jeles rendező Gaál István, fölöslegesen részletezett, egyáltalán, szerepeltetett néhány jelenetet, főként az első részben, de végül is olyan – hatalmas – vállalkozásról van szó, mely nemcsak külsőségeiben nyújt egyedi és lenyűgöző látványt, például a panteisztikus tartalmakat idéző természeti képeivel (operatőr Vecsernyés János) – az érzékenyen megjelenített, mélyen emberi pillanatok és gondolatok révén is a művészi teljesítmények sorába emelkedik. Talán rálelek a veszprémi visszhangtalanság okára, ha majd újralátom a filmet, amikor a televíziós bemutatója lesz. Vagy továbbra is kitartok, esetleg még erősebben, elismerő véleményem mellett.

A Peer Gynt forgatásának körülményeiről, hangulatáról, mely kicsit a filmet is jellemzi, hadd idézzem a rendezőt, aki a következőket írta:

Norvégia, Songdal, 1987. november 30. Hajnali három. Nyitom az ajtót. Kilátás a fjordra. Mínusz tizennyolc fok. Kilépek a hajópadlós teraszra. Éles, tiszta a levegő. Szerencsénk van az idővel.

Másnap dél. Peer fújja a nyírfaháncssípot, a „selletflöjtét”. Türelmet kér: az ujja ráfagyott. Várunk. A szembeni hegycsúcs egyszerre szikrázni kezd. Másodperc alatt fölpezsdül az addig monokróm látvány, megbúvó tónusok élednek a sugárzásban. Ámulok némán, hunyorogva, ahelyett hogy indítanám a felvételt! Pendül a hegy éle, forrni kezd az arany szegély, lenn a fjord vízében kis ideig még tükröződik, majd feloldódik a kékben. Vele tűnnek az árnyékok.

Északon sietős a napkorong útja: mire megmásznád a hegyet, a ragyogás már egy másik csúcsot borít be. Ez hát „Soria Moria vár”! A tűnékeny, az elérhetetlen.

Amikor nézem a filmet, melyben Aase anyót Törőcsik Mari alakítja, Dovre apót Kézdy György, Solvejget Für Anikó főiskolai hallgató, a Gomböntőt Sinkovits Imre, egészen közelről figyelhettem a címszerepet alakító Szakácsi Sándort, aki szintén jelen volt a bemutatón. Felfokozott állapotban izgulta végig a száznegyvenkét percet, helyenként hangot is adva érzelmeinek, megkönnyezve egy-egy mozzanatot.

Valóban izgultam – mondta másnap. – Hatalmas élmény volt ez az egész, maga a forgatás, aztán meg én szeretem átélni a dolgaimat, mindent, amit csinálok. Amióta filmezek, ez a Peer Gynt az egyik legnagyobb élményem. Gyönyörűszép fél év van mögöttem, noha maga a forgatás összesen harmincnégy napot vett igénybe. Nagyon jó stáb került egybe, és a rendező pontosan tudta, mit akar.

Sok és sokféle szerepben láttam már önt a képernyőn, de ilyen árnyalt, érzékletes Szakácsi-teljesítményre nem emlékszem.

Magam is csodálkozva vettem észre, hogy van olyan arcom a filmben, melyről eddig én sem tudtam. Megleptem párszor saját magamat, főként az öreg Peer Gynt alakításával, pedig tulajdonképpen tudatosan csinálok mindent. Az utószinkron készítése közben is érződött, hogy egy-két kép megjelenésekor megállt a levegő a stúdióban. Persze, számomra szintén vannak a filmben olyan jelenetek, melyeken lehetett volna még dolgozni. De ez így van minden film után. Ha már meglepődésről beszéltem, mondjam el, most szinkronizáltuk Szabó István Mefisztóját, eszperantó nyelvre. Olvastam ugyan a szöveget, azonban több kellett, mint miden ilyen esetben tempós reagálás. Visszanézve-hallgatva a filmet, elismeréssel szóltak az eszperantó nyelv szakértői, magyarán meglepődtek. Jómagam is: ez én vagyok?

Visszatérve a Peer Gynthöz, szemgyönyörködtető tájak tűnnek fel a képeken. Hol készültek a külső felvételek?

Csehszlovákiában, a Magas-Tátrában, aztán Norvégiában, Egyiptomban, az NDK-ban, a Balti-tengeren és természetesen itthon. Egyetlen jelenetet vettünk fel stúdióban, Aase anyó halálát. A helyszínek miatt is valóban szép volt számomra az elmúlt fél év. A színházi előadásokon kívül, közben már hét tévéjátékban szerepeltem. Folyamatos az együttműködés köztem és a televízió között.

Köztudott, egy-egy, főként felkapott színész, szinte rohanva ingázik, vagy kénytelen ingázni a színház, a televízió, a rádió és a filmgyár között, olykor egyetlen napon belül többféle szerepet alakít. Képes-e így mindegyikben hiteles teljesítményre, hogy ne mondjam, képes-e mindegyikben a legjobb tehetsége szerint művészetet teremteni?

Valameddig megy, de egy idő után, azt hiszem, valóban elsekélyedik a teljesítmény. Ami engem illet, igyekszem minden szerephez becsületesen viszonyulni, a hiba ott van, például a tévéjátékok esetében, hogy kevés az idő, a legtöbbször egy héten belül vagy még kevesebb nap alatt kell lebonyolítani a felvételeket. Nyugodtabb munkatempóval jobbat lehetne alkotni. A forgatási napok számát tekintve, a Peer Gynt kivételnek számít ugyan, a vállalkozás nagyságához képest azonban rövid volt itt is az idő, az a harmincnégy nap, feszített tempóban kellett dolgoznunk.

Nem látszik a filmen, a szereplők teljesítményén sem, beleértve az önét is.

Köszönöm.


Bodnár Gyula