Szakácsi Sándor - öt szerepben

JÁTSZIK, RENDEZ, SZINKRONIZÁL

Az Edith és Marlene-darab férfi főszerelője Szakácsi Sándor öt figurát alakított bravúrosan. Volt ő a „Papa”, ki először fedezi fel Piafot. Majd később szövegírója és támasza Edithnek. Egy másik színben zord rendőrfőnöknek láttuk viszont, majd Piaf két szerelmesét alakította.

Hosszúkás, intellektuális, jól ismert arc, s most az ország ismeri hangját a Tövismadarak Ralph atyájaként.

– Ön a Pesti Színház vendégeként játszik a darabban. Hallhatnánk közelebbit mindennapi munkájáról?

– Jelenleg szabadúszó szellemi foglalkozású vagyok. Tizenkét évig voltam a Vígszínház tagja, majd a József Attila Színházban játszottam két évig. Mindkét színházból saját szándékomból jöttem el. Indok? Ok? Nincs különösebb. Már a Vígszínházban éreztem, hogy kicsit kopok, fásulok. Újat akartam. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom a szabadságot. Azóta kifejezetten jól érzem magam. Szerencsére még több a munkám, mintha egy helyhez kötődnék. Sokfelé játszom, például a Pesti Színházban, a Karinthy Színházban, a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban… Rendezek és dramatizálok, amire mindig is vágytam. Hamarosan elkészül a televízióban az egyórás portréműsorom is. Közben rádiózom, és sokat szinkronizálok.

– Milyen hangulatban zajlottak az Edith és Marlene próbái?

– Szinte észre sem vettük, hogy próbálunk. Mindannyian szívesen játszunk együtt. A két művésznő is jól kijön egymással, én is velük. De remélem, ez a darabon is látszik. Mészáros Márta, a rendező, kivételes érzékenysége is ott van a darabban.

– Ötször alakul át teljesen más személyiséggé a két felvonás alatt…

– Ez addig nehéz csak, amíg bennem megszületnek a figurák, utána már élnek, s semmi nehézséget nem jelent váltani.

– Ugye, van az öt közül kedvence?

– Kedves nekem az a „Papa”, aki Edithet szürke verébként felfedezi, s meglátja benne, hibái és gyengesége ellenére az óriási tehetséget. Szeretem azt a görög fiút, aki Piaf utolsó szerelmeként, a haláláig mellette van.

– Hány előadást ért meg ez a darab?

– Körülbelül a nyolcvanadiknál járunk, a tatabányai a szezonnak az utolsó előadása. Úgy érzem, mivel nagy sikerünk van, a jövő évadban túl leszünk a századikon.

– Magánélet? Politika?

– A magánéletemet mindig is a hivatásomnak rendeltem alá. Elsősorban színész vagyok. Jelenleg rendezett az életem. Jól élek valakivel, van otthonom, van hová hazamennem. Politika? Ugyan sokan megkerestek a választási műsorok készítése alatt, de következetesen nemet mondtam. Nekem a politika túl szennyes dolog. Szeretek olvasni, ha van időm, nagyokat sétálok. Nézegetem az embereket. Szeretem az emberséget.