Portré

PILLANATOK VANNAK







Nem fogott bele új dolgokba, nem áll bemutató előtt, nem szerződött le sehova. Úgy látszik, Szakácsi Sándor most nem aktuális. Festés, tapétázás dúlta lakásában az összezsúfolt bútorok tenyérnyi helyre szorítják beszélgetésünket.

Azon a faliórán mászik egy emlékbohóc, nem lehet tudni, hogy mi köze van az idő múlásához. Igaz, semmiképpen sem kapaszkodom úgy az időbe, mint ő, mégis borzasztó módon hasonlítok rá. Meg vagyok rémülve, hogy harminckilenc éves vagyok, eggyel a negyven előtt, hiszen nem érzem magam annyinak.

Szóval az idő rohan, és csak úgy sodorja magával?

Így volt. De amióta szabadúszó lettem, magam is próbálom irányítani az életemet. Ha hagyom, hogy menjenek a dolgok a maguk útján, az azért van, mert hiszem, hogy ha gondolok valamire, az előbb vagy utóbb, de bekövetkezik. Mind a négy előadás, amelyben játszom, lekerült a műsorról, egyelőre úgy néz ki, hogy a következő évadban nincsen színház.

Fontos a színpad?

Beszéltem Psota Irénnel, ő mondta, hogy valamelyik reggel felkelt, és elbőgte magát. Mert lehet, hogy ennek az egésznek semmi értelme. Mostanában gyakran érzem én is így. A gyerekek már a tévén keresztül nézik a háborút, az emberek halálát, én meg eközben azzal küszködöm, hogy hogyan mondjak ki egy mondatot.

Nem irigyel olyan embereket, akik…

Mielőtt bármit kimondana… én senkit nem irigylek semmiért. Kizárom az összehasonlítást, mert nekem a saját életemben kell élnem.

Sok barátja van?

Barátom nincs, ismerőseim vannak és a kedvesem. Sokan úgy tesznek, mintha meg sem tudnák számolni a barátaikat, de ez csak rengeteg összeköttetés. Felemelhetném a telefont, kérhetnék bármit, ha nem utálnék kérni, de nem teszem.

Van olyan rendező, akiről biztosan tudja, hogy hívni fogja?

Nekem nincs csapatom, nem is szeretném, hogy legyen. Valószínű, hogy alkalmatlan vagyok huzamosabb munkakapcsolatra, mert ahhoz rengeteg kompromisszumot kellene kötni. Elég kompromisszumra kényszerülök én önmagammal szemben.

Boldog így?

A boldogság nem állapot, csak pillanatok vannak. Ámbár, az is lehet, hogy boldog ember vagyok, csak nem tudok róla. Van egy figura, ami végigkíséri az életemet: Don Quijote. Noha már többször is játszottam, úgy érzem, ezzel az alakkal még találkozni fogok.



Tüske Erika