HAMLETI BEHAJÓZÁS

Nincs félórája, hogy Szakácsi Sándor lézengő ritterként elhalálozott a Várban (a Bánk bán első részének végén), s máris egy belvárosi sörözőben piheni ki az est fáradalmait. (Egy leszúrt Biberach nem tévesztendő össze a leszúrt Rittbergerrel.)

– Rossz érzés meghalni?

– Semmi különös. Könnyű halálom van Biberachként – ámbár Ottó múltkor véletlenül tényleg megbökött a tőrrel –, legalábbis ahhoz képest, hogy szegény Varga Mari kolleganőm húsz percig hever leszúrt Getrudisként a színen, páncélszerű ruhában. Gyakran fizikailag rosszul van a jelenet után.

– Szakácsi Sándor azonban láthatólag jól van a Nemzeti Színházban.

– Hogyne lennék jól, amikor öt premierem volt idén – a hatodik a Nyár, az Egyetemi Színpadon –, az egyikért (Tornyot választok) elnyertem Gyulán az Őze-díjat, két másikért (Elefántcsorda, Különc) elnyertem a főszerepet Kovács András Álommenedzser című filmjében. Évek óta nem forgattam, alighanem a Peer Gynt volt az utolsó filmem.

– Évek óta nem volt színháznál sem, legalábbis szerződésben. Nem szerette a „viselkedő kiszolgáltatottságot”, amely a társulathoz való tartozással jár. És most?

– Most is leszögezem, hogy mihelyst kezdem magam nem jól érezni, elmegyek.  Éppen ezért csak egy évadra írtam alá a szerződést tavaly is, idén is, pedig három évre ajánlották fel.  Panaszra egyelőre semmi okom, sőt, kifejezetten kedvem szerint történnek a dolgok.  Én nem vagyok amolyan szavalós fajta, direkt nemzeti színházi típusú színész, s szerencsére nem is akarnak engem itt ilyenre formálni, inkább a színház hagyja magát alakítani. Valami elindult a társulatban, a vezetők is jót akarnak, előbb-utóbb meglesz ennek az eredménye.

– Sok nagy feladatot kap. Bírja?

– Engem már nem tudnak agyonnyomni a terhek, ettől inkább a fiatal kollégákat kell félteni.  Kétségtelenül elkényeztetnek jó szerepekkel. Sík Ferenc néhány hónappal ezelőtt azt kérte, gondolkodjam: Othellót, Jagót, vagy Hamletet játszanám el szívesebben.  Az utóbbi mellett döntöttem, augusztusban mutatjuk be a Gyulai Várszínházban.

– A Hamlet olyan mély és bonyolult mű, többek szerint az egészet el sem lehet játszani. Ön mit szeretne eljátszani belőle?

– Elfelejtve a szerep múltját, valami mélyen őszintét.  Eleinte megijedtem, nem vagyok-e túl öreg Hamlethez, azután rájöttem, hogy most értem minden szavát.  Amikor a főiskolán vizsgáztam vele – Várkonyi Zoltánnál, akinek lettek volna tervei velem Hamletileg, de sajnos hamarosan meghalt –, akkor még csak elszavaltam. Most már tudom, mikor miről beszél.

– Hogyan fogja kipihenni a nehéz nyári munkát?

– Egy jachtutazáson az Égei-tengeren. Mindennap máshol fogunk kikötni.  El akarok mondani néhány Hamlet-monológot azoknak a szigeteknek.