„EGYENRANGÚ TÁRSKÉNT DOLGOZTUNK..."
Szakácsi Sándor a Hamletről
Főiskolás korában félévi vizsgán már mondott részletet a Hamletből. Akkor még nehézséget jelentett számára, hogy megértse mit is jelentenek Shakespeare mondatai. A főiskolán Várkonyi Zoltán osztályába járt, aki aztán meg akarta vele rendezni a Hamletet – sajnos a halál közbeszólt, Várkonyinak nem maradt ideje. Szakácsi úgy érzi: valójában most van az a pillanat, amikor még éppen eljátszhatja a világirodalom legellentmondásosabb szerepét.
– Nehéznek is nevezhető időszakban mutatta be a Nemzeti Színház a Hamletet. A bemutatót bombariadó zavarta meg, a premier félbeszakadt… Vannak rossz érzéseid a Hamlet-kritikákkal kapcsolatosan?
– Rossz érzéseim nincsenek, mert nem olvastam egyetlenegy kritikát sem. És őszintén mondom: fel vagyok háborodva! A bombariadó miatt a premier félbeszakadt, ezt minden lap megírta, de az előadást agyonhallgatta a sajtó, senki sem írt róla... Süllyesztőbe tették a produkciót. Ezt igen gyalázatosnak tartom, és elsősorban magam miatt. De tény az is, hogy 1953 óta a Nemzeti Színházban nem játszották a Hamletet!
– Különben szoktál olvasni kritikát?
– Szoktam, de ismétlem, most nem volt mit olvasnom. A Gyulai Várszínház bemutatója után néhány kritika megjelent, azt az előadást sikerként könyvelhetem el. Akkor például olyan nagy volt az érdeklődés, hogy sokan kint rekedtek a várfalakon kívül, de állóhelyjegyeket is árultak. Régóta vagyok a pályán, de nem hittem volna, hogy egy Nemzeti Színház-beli premiert így agyon lehet hallgatni, és előre ki lehet cikizni, mint például azt az egyik pletykalapban is megírták…
– Már bocsánat! Talán mégse kellene komolyan venni egy pletykalap magyartalan mondatait…
– Mégis fel vagyok háborodva!
– Mégis úgy hallottam, hogy az előadások után nagyon sokan megvárnak a színészbejárónál és elmondják véleményüket alakításoddal kapcsolatosan. Milyen visszajelzéseket kaptál?
– Legutóbb egy nagyszerű ember, egy pedagógus mondta el, hogy annyira tetszett neki az előadás, hogy elhozza tanítványait is Szolnokról. Ő látta Gábor Miklós Hamletjét is, tehát volt kihez mérnie alakításomat.
– Hogyan készültél a Hamletre? Megnézted a régi nagy elődök még fellelhető filmjeit, fotóit?
– Nem, éppen ellenkezőleg! Én a saját magam Hamletjét akartam megcsinálni. Természetesen korábban láttam Hamlet-alakításokat, de a felkészülési idő alatt direkt nem néztem meg régi filmet vagy videofelvételt. Aztán amikor már megvolt a gyulai bemutató, megnéztem a Kozincev-féle Hamletet, amely nagy hatással volt rám. Zeffirelli filmje nagyon jó, de rám nem tett akkora hatást. Laurence Olivier hatalmas alakítása ma kicsit avíttnak, idejétmúltnak, romantikusnak hatott. Én egy olyan Hamletet akartam létrehozni, ami az enyém. A gyulai bemutató után egy kritikában le is írták: „Hamlet játszotta Szakácsit, Szakácsi játszotta Hamletet!” Eddigi pályámon még nem volt ehhez hasonló szerepem. Ugyanis minden egyes mondatnál éreztem, tudtam, hogy mit miért mondok. Ez valami csoda! A gyulai négy előadás után elmentem életemben először, egyedül Görögországba, és ott mondtam tovább a Hamlet-monológokat, a mondatokat magamban… Nem tudtam szabadulni ott sem a szereptől…
– Rólad sokszor leírták már, hogy szuverén módon formálod meg a szerepeidet. Most mennyire tudtál együttdolgozni a rendezővel, Sík Ferenccel?
– Maximálisan! Egyenrangú társként dolgoztunk. Én is elmondhattam egy-egy jelenetnél a véleményemet, és volt olyan ötletem, amit aztán meg is valósítottunk. Például Shakespeare azt írja, hogy Ophélia temetésénél Hamlet megy el a sírtól, hagyja ott a szertartást. Én viszont azt mondtam: Hamlet maradjon ott a sírnál és Laertes vigye el a királyt. Ebből aztán az Athéni Timon-típusú világból való kivonulás következik, és Hamlet egyedül siratja el Ophéliát. Arra törekedtem, hogy az érzelmeket maximálisan mutassuk meg, ugyanakkor ez egy aktív és nem egy nyavalygós Hamlet. Az én Hamletem cselekvésre képes, csak a cselekedeteit a gondolatai mindig megállítják, mert intelligens ember. Egy intelligens ember sokkal nehezebben szúr. A nagymonológban is visszafordítom a kérdést: „…olyan gyáva vagyok, hogy meghalok és elmenekülök?!” Hát nem… Különben Arany János zseniálisat alkotott a fordításával.
– Apropo Athéni Timon. Már korábban készültél a dráma kétszereplős változatára.
– Folyamatosan haladunk a munkával. Csizner Ildikó dramaturg társaságában, de pályáznunk kell, hogy az előadás anyagi támogatásban is részesüljön. Egy furcsa, nagyon aktuális Athéni Timont szeretnénk bemutatni. Nem Timont játszom, hanem az összes többi szerepet, de én is rendezem az előadást.
Deák Attila