KÉT MUNKA KÖZÖTT ALIG LÉTEZEM

Szakácsi Sándornak Bohóc Bt.-je van, 

szinkronkirálynak nevezik a kollégái

Vibráló, rendkívül érzékeny ember. Ha valaki civilben találkozik Szakácsi Sándorral, az lehet a benyomása, hogy nem találja helyét a világban. Aztán egyszer csak bekerül a szinkronstúdióba, vagy fellép a színpadra, és egy csapásra kigyúl, kiteljesedik.

– Szokott premierajándékot adni?

– Régebben mindig jópofa premierajándékokat eszeltem ki kollégáimnak, aztán leszoktam róla, mert észrevettem, hogy mostanában egyre kevesebben ajándékoznak. Türelmem sincs már hozzá, arról nem is beszélve, hogy lassan minden egy vagyonba kerül.

– Gratulálós típus?

– Egyáltalán nem. De aki tényleg tetszett, annál megtalálom az alkalmas pillanatot, hogy megszorítsam a kezét.

– Ön dacos ember, akkor szerződött a Nemzetihez, amikor onnan sokan eljöttek.

– Igen, mert nagyon jó szerepeket ígértek, s be is tartották a szavukat. Az itt töltött idő alatt eljátszottam már Hamletet, Biberachot a Bánk bánból, Apáczai Csere Jánost Páskándi Géza Tornyot választok című darabjában, a La Mancha lovagjából Don Quijotét, Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjának Kis Jánosát, Határ Győző Elefántcsordájának főszerepét. Egyszer a szerző – aki Angliában él – megnézte az előadást, és azt mondta: Londonban is játszották már ezt a darabját, de hogy ilyen mélységek vannak benne, az őt magát is megdöbbentette. Egyébként is meggyőződésem, hogy nem bojkottálni kell a Nemzeti Színházat, hanem segíteni, alakul már, telik a nézőtér, és remélem, hogy ebben nekem is szerepem van.

– Legutóbb Dobó Istvánt alakította a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az Egri csillagok előadásában.

– Igen, és előtte, hogy a táncokhoz legyen szuflám, és hiteles legyen a figura, két hónapig zabáltam és súlyzóztam.

– Úgy tudom, hogy a rendezésből is kivette a részét.

– Igen, mert Novák Tata nem ellenezte, és olyan kevés is volt az idő. Ismét azt éreztem, hogy mint annak idején a Rock Színház Che Guevarájával, majd A költő visszatér című zenés darabbal, most az Egri csillagok Dobójával tudok több száz emberre hatni. És hiszek a sorsszerűségben is: mindig azt mondtam, hogy addig nem halhatok meg, amíg nem fürödtem a görög tengerben. És tessék: jött Dobó szerepe, s az érte kapott honoráriumból el tudunk utazni a kedvesemmel Rodoszra.

– Önt szinkronkirályként is szokták emlegetni.

– Ezt elsősorban a kollégák mondják rám.

– Nehéz szinkronizálni?

– Én nagyon szeretem. Nem dolgozom fülhallgatóval, és ez a módszer hetven-nyolcvan százalékban be is jön, csak az eredeti hangot hallgatom. Fül-, nyelv- és ritmusérzék kérdése az egész. Nálam egyfajta adottság, hogy képes vagyok ugyanazt a hatást visszaadni, mint amit a vásznon látok. Átélős színész vagyok, ugyanúgy sírok és nevetek, mint a színész, akit szinkronizálok. Legalább negyvenöt világsztárt szinkronizáltam már, köztük Anthony Perkinst, Kevin Costnert, Alain Delont, Mel Gibsont, Al Pacinót, Robert Redfordot, Dustin Hoffmant, Michael Yorkot, Michael Douglast, és kuriózumként Fred Astairt.

– A Mephisto szinkronja is bravúros alakítás volt.

– Nagyon szerettem azt a feladatot. Érdekes, hogy Brandauer saját hangja kifejezetten taszító.

– Egyszer azt mondta: lelketlen világban élünk, a színészek pecsétekkel, számlatömbökkel rohangálnak, pedig nem ez lenne a dolguk.

– Legyőzve minden ellenérzésemet, magam is kénytelen voltam bt.-t nyitni. Bohóc Bt.-nek hívják, ugyanis ez a kutyám neve. De bármilyen rideg is a világ, egy-egy szerep megmarad éltető örömnek. Azt a boldogságot, hogy színpadon játszhatok, nem veheti el tőlem senki.

– Sebezhetőséget sugall a tekintete. Jól látom?

– Jól. Az én érzelmi életem alapja az érzékenység, a kiszolgáltatottság. Mindig a szerepeimtől kaptam tartást. Fertőzötten színész vagyok, a munka éltet. Két munka között alig létezem.

Computer Mosaic KFT.