„Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában”. Ez a hosszú, de velős címe Peter Weiss drámájának, amelyet február 18-án mutat be a Nemzeti Színház társulata Bodolay Géza rendezésében a Várszínházban. De Sade márkit Szakácsi Sándor alakítja.
– Nem panaszként mondom, de a Hamlet, az Oszlopos Simeon, a Tündöklő Jeromos és a La Mancha lovagja, valamint A kiátkozott főszerepei után végre egy olyan feladatot kaptam, amelyben egy az egyben én lehetek – mondja Szakácsi Sándor. – Egy olyan sokat tapasztalt férfi, aki önmagával vitatkozik, ironikusan szemléli a világot. Emellett – szerepem szerint – valósággal provokálom az elmegyógyintézetbeli amatőr színjátszókat, hogy bebizonyítsam nekik, az idő alkalmatlan arra, hogy forradalmat csináljunk!
– Melyik idő?
– A jelenkor! Rendezőnk, Bodolay Géza sajátos felfogásban, de természetesen szövegváltoztatás nélkül viszi színre velünk ezt az immár klasszikus darabot, amely egy idegklinikán játszódik, de nem lehet tudni, hogy valójában az ottaniak a betegek, vagy éppenséggel a külvilág, amely körülveszi őket. Az előadás azt is „súgja”: az egész ország az egész világ a bolondokháza.
– Mi következik a Marat után?
– A Független Színpadon kerül a közönség elé a Faust-legenda című produkció, amelyet Ruszt József egyik tehetséges tanítványa: Szalóki B. Dániel rendez, és szövegét is ő állította össze a Faust alakjával foglalkozó irodalmi alkotások legjellemzőbb részeiből, elsősorban természetesen Goethe remekművéből. A Marat bemutatója után nyomban meg is kezdődnek a próbák, hogy elkészüljünk az április végére tervezett premierig.
– Más?
– Filmről és televíziós munkákról sajnos nem beszélhetek, de azért nincs sok időm a pihenésre, hiszen a Nemzetiben öt produkcióban is fellépek, sokat szinkronizálok, a napokban pedig az új rádiójátékban játszom, és már előre is örülök annak, hogy Udvaros Dorottya lesz a partnerem.
Garai Tamás