Név: Szakácsi Sándor. Lakcím: ahol meghúzom magam. Munkahely: utca, színház, stúdiók és a John Bull Pub. Adószám: sokat követel. Számlaszám: keveset mutat. Vércsoport: heves. Baleset esetén értesítendő: a Jóisten – olvashatjuk a színművész fanyar öniróniával fűszerezett bemutatkozását, a vele készült interjúkötet hátsó borítóján. Szakácsi Sándor hosszú évek óta a Nemzeti Színház oszlopos tagja. Az utóbbi években emlékezetes sikereket aratott, többek között a La Mancha lovagja című musical Don Quijotejaként, valamint Peter Weiss: Marat-Sade drámájában, De Sade márki szerepében. Nyáron, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, A kiátkozott című rockballadában találkozhatnak vele az érdeklődök.
– Még nem vagyok halott, ezért nem akartunk a szerzővel, Győri Magdával, élő színésznek állított múzeumot létre hozni a könyvből. A dokumentumok – kritikák, újságcikk részletek – helyett kettőnk több hetes beszélgetésének nyers szövege olvasható a kötetben. Eddigi életem teljességre törekvő bemutatása helyett a pillanat varázsát igyekeztünk megragadni. Ennek érdekében ragaszkodtam az elhangzott szöveg pontos leírásához, s nem tűrtem semmiféle átdolgozást.
– Az élő beszéd fésületlenségét ellenpontozzák a könyvben olvasható versei.
– Nem tartom verseknek az irományaimat, inkább nevezzük őket helyzetjelentésnek, mint ahogy az egész kötet is ezt a szerepet igyekszik betölteni. A történeteket, amelyeket elmondok bárkivel megeshettek volna, s egyfajta hangulatot, életérzést tükröznek, milyen is a létünk ma Budapesten. A könyv formailag, saját rendszertelen életem lenyomata, ezért hiába keres benne az olvasó fejezeteket, fejezetszámokat, vagy tartalomjegyzéket. Hihetetlen érzés volt, amikor először lapozhattam bele a nyomdagépből frissen kikerült példányba. Hiába tudtam, hogy élek, s hogy a kötet valaminek a kezdete; egyúttal éreztem, valami másnak a végét is jelenti.
– A könyv ünnepén minden bizonnyal találkozhattunk a frissen megjelent kötettel.
– Nagy szívfájdalmamra, a könyvhét forgatagában egyetlen darabot sem sikerült felfedeznem, hiába böngésztem végig a standokat. Csak remélni merem, hogy a kötet nem jut majd nagylemezem csúfos sorsára, amelyből kinyomtak tizenötezer példányt, majd végleg elfelejtették. Így aztán hiába is keresik mind a mai napig az érdeklődők. Egy ismerősöm, aki többek között természetgyógyászattal és asztrológiával is foglalkozik, mi több személyesen találkozott a dalai Lámával, elkészítette a horoszkópomat, amely szerint a születésnapomtól kezdődően jelentős, pozitív irányú változások következnek az életemben. Az egyik ilyen biztosan a könyv, hiszen éppen azon a napon jelent meg, amikor betöltöttem a negyvenhatodik életévemet. E mellett, a héten teljesül az egyik leghőbb vágyam. Egy teljes hetet a Földközi-tengeren tölthetek barátaimmal, egy luxusjacht fedélzetén. Előző életemben valószínűleg tengerész lehettem, ugyanis rendkívül erős bennem a tenger, a víz és a hajók iránti kötődés.
– A vágy komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a színművész határidőnaplója, ahol a zsúfolt színházi elfoglaltságok és szinkron munkák mellett, színes matricák jelölik a tengeri utazás napjait. Szerda alatt a tengerből felbukkanó delfin képe látható, csütörtöknél vizet lövellő cet tarkítja az oldalt, pénteket tetemes kardhal jelöli, és így tovább.
– Sohasem
szabad teljesen felnőnünk. Senki sem veheti el tőlünk a
gyermekséghez való jogunkat - csukja
össze beszélgetésünk végeztével noteszét Szakácsi Sándor.
D. A.