BEMUTATJUK SZAKÁCSI SÁNDORT






A huszonnégy éves, göndör Szakácsi Sándor egyik első élménye: nagy-nagy fehérség és sok kedves mosolyú nő. („Édesanyám fodrász volt, levitt a Vasvári Pál utcai üzletbe lábatlankodni, hogy ne legyek egyedül otthon.”) De a kedves fehér emléket nemsokára követi a nagy csalódás.

– Eminens tanuló voltam az általános iskolában, s ez következményekkel járt. A többiek nem szerettek, egyszerűen kirekesztettek, strébernek csúfoltak és kizártak az együttes gyönyörűségekből, közös fagyiból, mozizásból. Ahogy átkerültem a gimnáziumba, azonnal elhatároztam, hogy megtartom az emberi kapcsolatokat, akár bukdácsolás árán is.

Vagánykodni tanul, flangál az utcán, szerencsére szigorú szülei pontosan hazavárják vacsorára. („Én személy szerint verekedésbe egyszer keveredtem, de megfogadtam, hogy soha többé nem verekszem. Tartom.”) Meleg szomszédi légkört teremt számára az idős Schlosser Imre. („Nem tudtam, hogy olyan nagyon nagy ember volt, bár láttam a serlegeket. Egyszer nagyon megijesztett egy botra tűzött Mikulás-maszkkal az ablakon keresztül.”)

A Slózi-féle Mikulás megmozgatja a fantáziáját, bábjátékot szervez a Mikulás-ünnepségre. Ő készíti a bábokat, Mikulást sok vattával, meg huszárt is, hisz nincsen darab huszár nélkül. A legnagyobb öröm, hogy a szigorú tanári asztal ezúttal paraván, s ők mögötte játszhatnak. („Ekkor már a „színészethez” is volt közöm, voltam mesedarabban Íródeák, Balogh Gyuszi a Csili-csala csodáiban és Edward a Koldus és királyfiban. Az első „művészi” érzésem: jó dolog a színpad, már csak azért is, mert kisgyerek létemre magasabb vagyok, mint a lent ülő felnőttek.”)

A gimnáziumban rögtön feltárja padtársának titkát. „Te, én színész akarok lenni." „Te én is.” A padtárs: Sörös Sándor. („Probléma volt hosszú hajam, semmilyen tanári macerára nem vágattam le, keveset tanultam, az utolsó évben semmit.”) Ekkor már a Pinceszínház tagja. („Miskolc-Tapolcán nyaraltunk, egyik srác táviratozott, jöjjek felvételizni a Pinceszínházba. Édesapám nem volt Tapolcán, anyámat kértem, engedjen fel. „Mit fog szólni apád” – szörnyülködött édesanyám. De az üdülőtársak mellém álltak. Nos, az állomáson másfél órám volt a vonatindulásig. Újságokat vettem, beültem az étterembe, felnőtt módra böngészni kezdtem a lapokat. Az újság mentett meg. Ugyanis megérkezett édesapám tűvé tette értem az állomást, s engem a betűk mögött lapulót, nem vett észre.”)

A Pinceszínházba felveszik, de nemsokára „átszerződik” Bende Miklós Miniszínpadára. Gitározik a dunai sétahajón, háborús emlékműsort és beat irodalmi összeállítás adnak Memnon-csoport néven. Rómeót, Trisztánt játszik. Aztán egyszer egy zenés összeállításra készül a Pinceszínház Guzmi címmel. Győrben megnyeri az Auróra szavalóversenyt, jutalomutazással a Szovjetunióba küldik, Moszkvába, Leningrádba.

Ezután élete kálváriás korszaka következik. A főiskola harmadik felvételi vizsgája előtt kiderül, megbukott matematikából, már az osztályvizsgán. („Így szóltam a zsűrihez: Mielőtt bármit kérnének, meg kell mondanom, nem lesz érettségim, megbuktam az osztályvizsgán.” „Hogy képzeli?” – szólt szigorúan Várkonyi Zoltán, aztán öt-hat perces tanári tanácskozás után így szólt: „Menjen a színpadra.”) És a főiskolás aranykorban Szakácsi nem érzi magát főiskolásnak. A régi gimnáziumi tanár humánus, a következő évben átengedi az osztályvizsgán: jöhet a pótérettségi. („Néha felálltam Várkonyi óráján: Tanár úr, mennem kell. Hová? Érettségizni. Három gimnáziumban próbálkoztam, matematika: daci. Végül hazajutottam az anya-gimnáziumba, ekkor sikerült.")

„Megugrik” a főiskolán. A Május öngyilkosát játssza, a Revizor polgármesterét, a Tóték Őrnagyát, Danforth bírót. Cikkázó Hagymaőfensége Sörös Sándor-Félcseresznye oldalán. Énekes-táncos képessége teljét bontakoztatja a Tűzijátékban. Szolnokra megy, vígszínházi előszerződéses.

– Székely Gábornak, Horváth Jenőnek, Bor Józsefnek rengeteget köszönhetek. Én, aki úgynevezett „finiselő” típus vagyok, megtanultam a próbát kihasználni. Hogy a figurák gesztusrendszere más. Liliomfi áradó, az Arturo Ui Gobbolája szikár, a Kutya testamentuma Grillója szinte hányja a tagjait.

Józsefet énekli a Popfesztiválban. Egy éve a Vígszínház tagja. („Néha nem érzem magam fontosnak. Egyetlen szerep Az ifjú Wertherben. Hiányzik a nagy játék, a próba utáni fáradtság, de remélem, jönnek a nagy feladatok.")

(Interjúnk másnapján telefonon hívott fel; a remény beteljesült – Truhacsevszkij szerepét játssza a Kreutzer szonátában.) („Bízom abban, hogy a továbbiakban „labdát” kapok, s lehetőséget arra, hogy átadhassam magam a nagy szerepnek. Adni akarok.”)

Mint ahogy Szolnokon a legtöbbet adta, amikor az Óz Totó kutyáját játszhatta, énekelhette, mert annak a generációnak szeretetét kapta vissza, mely annak idején kiközösítette. Legnagyobb sikerélménye az volt, hogy egy kislány előadás után nem akart hazamenni, s így pityergett a ruhatárban: „Anyu, én haza akarom vinni a Totót."