SZAKÁCSI GYŰLÖLI A PÉNZT,

DE TÖBBET SZERETNE BELŐLE

Még alig száradt meg a Nemzeti Színház tagjáról szóló Thália szélmalmai között című riportkönyv oldalain a nyomdafesték, Szakácsi Sándor (46) máris jó visszajelzésekről számolhat be. De friss gondokat is említ.

– Nem volt korai még ezt a kötetet megjelentetni?

– Győri Magdával, a szerző-szerkesztővel hosszan beszélgettünk, amíg megszületett ez a nem is tudom, milyen műfajú kötet. Pont a születésnapomon jelent meg. Lényegében egy hosszú beszélgetés. Kettőnk többhetes társalgásának a nyers szövege. Nincsenek benne rólam szóló kritikák vagy újságcikkek, a pillanat varázsát igyekeztünk megragadni. Úgy érzem, sikerült a könyv, jók a visszajelzések.

– Versei is szerepelnek benne.

– Én már régebben is írogattam, de azok nem jelentek meg sehol. Ezek az irományok, verspróbálkozások egyfajta hangulatot, életérzést tükröznek. A tehetetlenségről, a kiszolgáltatottságról és a hitről szólnak.

– Most vidám, napbarnított. Volt már nyaralni?

– Most jöttem meg. A barátaimmal négyesben autóval lementünk Marseilles-be, ott pedig átszálltunk egy luxusjachtra, és egy teljes hetet vitorláztunk a Földközi-tengeren. Csodálatos volt. Imádom a vizet, a tengert, a napot, a hajókat... Augusztusban Krétára indulunk.

– Akkor most minden rendben?

– Nyolc éve élek a barátnőmmel. Szakmailag sincs okom panaszra, évek óta sokat szerepelek. És nekem ez a legfontosabb, mert a hivatásom tölti ki az életemet. Csak a pénz kevés... Hogy ne kelljen mindennapi gondokkal küszködni. Gyűlölöm a pénzt, de nagyon kell, a mostani életben minden akörül forog. A színészetről még annyit, talán egy vígjátékot szeretnék, egy jó kis bolondozást annyi komoly, nagy szerep után. De a III. Richárd azért még jöhetne.