MEGTÉRT
A TÉKOZLÓ FIÚ
A
Peer Gyntben az életért perel Szakácsi Sándor
Születésnap
a Kongresszusi Központban
Talán
kevesen tudják: a honi rádiózás 1925. december 1-jén indult el
egy Rákóczi úti lakásból. 1995-ben a 70 éves jubileumon úgy
döntött a Rádió vezetősége, hogy hagyományt teremt, s ezentúl
minden év decemberében megrendezik a rádiósok napját. Ennek
jegyében rendhagyó szépségű oratórium jellegű előadást
tartottak a Budapesti Kongresszusi Központban.
Ibsen
költészete ölelkezett ezen az estén Grieg elbűvölő zenéjével.
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Vásáry
Tamás vezényelte. A színpadon pedig megelevenedett (fő
vonulatában) az ibseni mese olyan csodálatos empátiájú művészek
tolmácsolásában, mint Törőcsik Mari (Aase anyó), Für Anikó
(Solvejg) és Sinkovits Imre (Gomböntő). A címszerepet – elébb
kamaszos hévvel, majd vívódó férfilélekkel, s végül a megtört
öregember kiábrándultságával – Szakácsi Sándor alakította
rá jellemző színes romantikával.
–
Ezelőtt cirka tizennégy
évvel, szintén Gaál István rendezésében, már játszottam azt a
szerepet – meséli
a művész –,
de filmen s nem színpadon. Bevallom: most egyetlen szóra sem
emlékeztem. A filmnél ugyanis másképp készül az ember, minden
felvétel után töröl az agy, hogy befogadja a következő napi
szöveget. Erre az egyetlen estére huszonnyolc oldal szöveget
kellett megtanulnom. Zenei végszavakra, karmesteri intésre kell
belépnem, illetve megszólalnom. Úgyhogy óriási volt a kihívás.
– Miről szól ma ez a szerep az ön
számára?
– Nagyon sok mélységet fedeztem fel benne. A Peer Gynt a próbálkozások, a lehetőségek, az ember önmaga keresésének (és elbukásának) drámája.
– Ön
hol tart e tekintetben? Bár az út vége még odébb van; csüggedt,
fáradt?
– Nem.
Jól vagyok. Még nem akarom abbahagyni, nem akarok pihenni. Úgy
érzem, rengeteg dolgot kell még véghez vinnem. Nemrég volt
premierem a Nemzetiben. Hubay Miklós: Hová lett a rózsa lelke?
című darabjában Wilson elnököt játszom. A napokban fejeztem be
Szabó István új filmje A napfény íze szinkronizálását,
amelyben Ralph Fiennesnek kölcsönöztem a hangomat. Nagyon szép
munkának ígérkezik a Bartók Béláról szóló új Gaál
István-film. Ebben a világhírű zeneszerzőként narrálom végig
a történetet. S végül, ha minden igaz, tavasszal egy nagyon
izgalmas Molière-szerep vár rám a Várszínházban: Arnolfot
alakítom A nők iskolájában.
Kiss Péter