A Magyar Színház színművészének felvitte az isten a dolgát. Megint feljebb lépett az egyházi lajtorján. Legalábbis a szerepeit illetően. Pozsgai Zsolt Boldog Asztrik küldetése című darabjában apátot játszik, Shakespeare Falstaffjában már érseket.

– Ez kicsi, de fontos feladat – avat be a részletekbe Szakácsi –, azért vállaltam, mert Gyulához, a gyulai várhoz nagyon szép emlékek fűznek. Rég voltam ott. Most két hétig összekötöm a munkát a pihenéssel, hiszen a yorki érsek szerepe nem oly megterhelő. Közrejátszik persze az is, hogy – bár csak két jelentben vagyok benne – mély és igaz gondolatokat fogalmazhatok meg. Az egyik: „…A volt s a lesz a szép, csak a van silány…” Olyan mondat ez, amiért önmagában érdemes elfogadni a felkérést.

– Tavaly ilyenkor egy görög szigeten kószáltál, tavalyelőtt pedig az Adriai-tengeren vitorláztál. 

– Most majd lovagolok helyette.

– Itáliában?

– Magyarországon. A Sobri Jóska című tévéfilm-sorozatban. Darkaváry János grófot játszom, a királyi vadászcsapat vezetőjét, aki üldözi a betyárokat. 

– Ebben a hőségben?

– Igen. A vágtával nincs gond, de a korhű ruhába beöltözni tényleg tikkasztó.

– Nemrég az 50. születésnapodat ejtőernyős ugrással ünnepelted, háromezer méter magasból. Voltál fönt azóta? 

– Egyszer. Háromezer-ötszázról ugrottunk tandemben, kétszázharmincnégy kilométeres zuhanósebességgel.

– Az évad végén nagy feltűnést keltett a Napkirály-alakításod az Álszentek összeesküvése című komédiában az Új Színházban, ahol vendégként léptél színre.

– Igazán jólesik, hogy a siker utórezgései még nem múltak el. A forgatáson is sokan gratuláltak a kollégák közül.