SZAKÁCSI EJTŐERNYŐVEL UGRIK BE

Ötvenedik születésnapját ünnepli korunk XIV. Lajosa

La Mancha legendás színpadi lovagja, Szakácsi Sándor ugrani készül. Nem is akármikor, nem is akárhol, és nem is akármilyen magasságból. Holnap, május 20-án, ötvenedik születésnapján, életében először, ejtőernyővel a hátán, bevetésre indul. Sok száz méter magasságból. „De honnan ez a veszélyes ötlet? Nem fél? Én már attól is enyhe szívrohamot kapok, ha lenézek a repülőgép ablakából..." – szörnyülködtem.

– Pár évvel ezelőtt még én is siketen figyeltem a bungee jumping őrültjeit – meséli nevetve. – Nem értettem, hogy miért, mitől sikítoznak annyira eszementen. Aztán egy merész pillanatomban magam is kipróbáltam a gumikötelet. Leugrottam. Mit mondjak? – keresi a megfelelő szavakat Szakácsi Sándor.

– Felemelő, fantasztikus élmény volt. Lelkileg, fizikailag is átélhettem a veszély közelségét, és az „ezt is megcsináltam” gyönyörűségét, könnyűségét.

– Szerintem a színház is eléggé veszélyes üzem. Életre-halálra megy a játék. Ugyanakkor – ahogy Darvas Iván is írja – a félelmetes életveszély szorosan kapcsolódik a teljesítmény, repülés fantasztikus boldogságához.

– Ez azért más! – erősködik Szakácsi. – Keményebb, közvetlenebb. És talán férfiasabb. Persze tudom, az ejtőernyős ugrás más, mint a bungee jumpingolás. Előtanulmányokat, edzettséget követel, különösen attól az embertől, aki eleddig jószerivel csak a lovaglást gyakorolta. De azért ne rettegjen, nem veszélyeztetem feleslegesen az életemet. Az ejtőernyőzésben létezik afféle tandemugrás, amikor az újonc a gyakorlott mesterhez kötve lép ki a repülőgép ajtaján. Tudja – nosztalgiázik a színész – gyerekkoromban a repülésről álmodoztam. Most, hogy ötven leszek, úgy gondoltam: ha már nem vezethetek repülőgépet, akkor legalább ugrom. Kirepülők a gépből.

– Már bocsásson meg, de megszólalt bennem, az a bizonyos, provokatív kisördög. A lassan vége felé közeledő színházi szezonban óriásit domborított Bulgakov darabjában. A kritikusok az év legjobb alakításaként emlegették XIV. Lajosát. Szóval, a színész lehet akármilyen jó a színpadon, akkor sem kerülhet a címlapra. Ám egy ilyen férfias tett bizonyára…

Szakácsi szinte lenyel keresztbe. Majdnem lecsapja a telefont is. És csak annyit mond:

– Az ugrásomnak semmi köze a reklámhoz. Magamnak, magamért csinálom.