Heti
portré: Szakácsi Sándor színművész
SZEBBÉ,
JOBBÁ TEHETNÉNK A VILÁGOT
Úgy
gondolom, Szakácsi Sándort senkinek nem kell bemutatnom.
Méltatlanul kevés is lenne rá itt a hely. A nagyszerű
színművésszel egy próba után beszélgettünk megismételhetetlen
pillanatokról, örömről, elismerésről és könyvekről. Vagy
inkább azok hiányáról.
– A Magyar Színházban látható
az Orfeusz az alvilágban című előadás sokaknak még
emlékezetesebb lesz azáltal, hogy a közönséget is bevonja a
játékba! Gyakran teszi ezt?
– Ha
mód van rá, és a darab megengedi, akkor igen. Az adott kereteken
belül nagyon szeretek improvizálni is. Élőbb, még egyszeribb és
megismételhetetlenebb lesz az előadás, és így a közönségnek
is személyesebbé válik. Ki lehet őket billenteni a „csak nézem”
állapotból.
– Egyszer
egy interjúban azt mondta: „A világot nem olyannak kell
elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne.”
– Ezt egészen pontosan Don
Quijote mondja a La Mancha lovagjában. Megváltoztathatnánk a
világot, ha odafigyelnénk rá. Szebbé, jobbá tehetnénk, nem
ilyen mocskossá, pénzközpontúvá. Nem egymást kizsákmányolva
élnénk, hanem egymást segítve, jobban odafigyelve a másikra, a
természetre, magára az élet szépségeire, és nem zárnánk egyre
inkább korlátok közé magunkat és másokat is.
– Lát erre
esélyt?
– Ha nem hinnék benne, akkor a színészetet is abba kéne hagynom. De kapok visszajelzéseket, ami azt mutatja, hogy van értelme csinálni. Az egész világot nem lehet megváltoztatni, de részeiben igen, a saját életünkön belül is. Persze nem könnyű. Végül is ez egy idea, viszont mindenképpen követendő az én gondolkodásom szerint.
–
Mit mond, ha azt kérdezem, mi a színház feladata?
– Mindenekfölött maga az
együttlét. Az együttlét öröme, szépsége, az együtt nevetés
és sírás, ami ad egyfajta felszabadultságot, élményt. Ennek
hatására az a bizonyos változtató erő megjelenhet a saját
életünkben is. Az előadás ugyanis egy ideig – attól függően,
hogy kit mennyire fog meg – tovább él az emberek magánéletében:
eszébe jut, befolyásolja a cselekvéseit. A színészetben is a
legszebb az együttjátszás öröme, ami már önmagában nehéz,
hiszen egyre kevesebb kolléga van, aki az örömet keresi benne, nem
a pénzt.
– Azok
kapnak ma elismerést, akik valóban rászolgáltak?
– A kérdés nem ilyen egyszerű. Viszont úgy veszem észre, hogy a közönségnek is kezd elege lenni abból a híg kulimászból, amit elé tesznek. Ma még civil emberként sétál valaki az utcán, holnap már minden címlapon ő van teljesen érdemtelenül, hiteltelenül. Sok pénzért mutatja a példát a többieknek, hogy felejtsék el egy kicsit az önbecsülést, ha jobban akarnak élni. Ez borzalmas.
–
Evezzünk egy kicsit az irodalom vizeire. Jó ötletnek tartja a Nagy
Könyv játékot az olvasás népszerűsítésére?
– Könyvet nem lehet
népszerűsíteni, hosszú távon ebben nem igazán hiszek. Talán
irányítani, befolyásolni lehet az embereket. Rettenetesen szomorú
vagyok amiatt, hogy sokkal kevesebb igazi irodalmat lehet vásárolni
mostanában új könyvekben, mint annak idején, amikor én voltam
fiatal. Jó lenne, ha mindenki sokat olvasna, már csak azért is,
mert az emberek fogalmazókészsége hihetetlenül leegyszerűsödött,
a szókincsük leapadt, rossz hangsúlyokkal beszélnek, az utolsó
szótaggal kérdeznek, még a rádióban, televízióban is, és ez
terjed, terjed. Nagy kérdés azonban, hogy van-e egyáltalán időnk,
türelmünk egy könyvet a kezünkbe venni? És van-e pénzünk
megvenni? Nagyon várom már, hogy egyszer leüljek és
lelkiismeret-furdalás nélkül végig tudjam olvasni azt a könyvet,
amit kiválasztok. Ugyanis mindig eszembe jut, hogy még ezt is meg
kell tanulni, meg azt is, ezért nem tudok belemélyedni a
történetbe. És mindig jön a következő feladat…
– Jövő szombaton éppen a hírös városban.
– Egy közvetlen hangulatú,
sok humorral, sok komolysággal, igazi Krúdy-s ízekkel, zamatokkal
megtűzdelt este lesz!
Szakácsi
Sándorral az ország minden szegletében találkozhatunk nyáron.
Gyulán mutatják be Tamási Áron Vitéz lélek című színjátékát,
ami aztán Esztergomban lesz látható. Játszik majd Pécsváradon
és Kaposváron is, Kecskemétre az Óbudai Társaskör
Krúdy-estjével érkezik. Az Aranyfényű vizitkártya című
irodalmi est július 2-án 21 órakor kezdődik a Városházi
Udvaron. Az előadásban fellép Ráckevei Anna, Szakácsi Sándor,
Németh Kristóf és a Kék Duna Szalonzenekar.
Havasi Renáta