SZABAD EGY TÁNCRA, MŰVÉSZ ÚR?
Beszélgetés Szakácsi Sándorral
Farmeröltönyben áll a színpadon. Őszülő haját lengeti a kora nyári szél. Kezében mikrofon, régi ismerős dallamokat énekel. Közben lába egy ütemre jár a deszkán táncolókkal. Szakácsi Sándor próbál a Budai Parkszínpadon. Utolsó simítások az országos turné és az azt záró gálaest előtt.
A színész első átütő sikerét a zenés műfajban aratta. Jelesen az Evitában, a Rockszínházban. Most is a társulat fiataljaival együtt lép majd a közönség elé.
– A nosztalgia munkál bennem. Most Victor Máté helyett is játszom a Magyar Rockszínpad Csillagai című produkcióban. Ezt a sorozatot Szabad Tér Színház szervezte és június 10-től nyolcszor mutatjuk be a legnagyobb magyar városokban. A koncert-turné záróestje a Margitszigeten lesz június 22-én. A gálaest bevételét mindannyian Nemzeti Alapítványnak ajánlottuk fel. A műsorban részletek hangzanak el a Rockszínház legsikeresebb produkcióiból, valamint Szörényi Levente-Bródy János: Kőműves Kelemen és az István, a király című művéből.
– Szemmel láthatóan élvezi a zenét, a táncot, a mozgást játék közben. Mikor találkozott életében először a színpadi tánccal?
– Még tízéves koromban, az általános iskolai színjátszó szakkörben, ahol elhatároztam, hogy színész leszek. Persze, műfaji meghatározás nélkül. Úgy vélem, ez be is következett. Egyébként akkoriban Fred Astaire és Gene Kelly táncában gyönyörködtem. Minden filmüket megnéztem, ami csak lehetett, és otthon, tükör előtt próbáltam őket utánozni. Aztán később a Pinceszínházban, amatőr éveim alatt, mindent játszottam és táncoltam. A karban épp úgy, mint szólóban. Szívesen gondolok vissza például a Guzmi című zenés-táncos bemutatókra, amelyben a házigazda szerepét énekeltem és táncoltam.
Valaha tanultam a pantomim-művészet alapelemeit is, és abban is kipróbáltam magam a színpadon. Azt hiszem, a mozgásomon most is látható ennek az előtanulmánynak a nyoma. Egyszóval sokat és sokfélét roptam életemben, a színházaknál pedig megtáncoltattak...
– A balettegyüttesek produkcióit is ismeri?
– Bevallom, az utóbbi időben sem időm, sem alkalmam nem volt arra, hogy táncjátékot vagy balettet nézzek. Talán nem is figyeltem eléggé oda erre a műfajra. A Győri Balett produkcióit azonban mindig megnéztem, mert nagyra tartom az előadásaikat.
– Szívesen táncol-e a magánéletben?
– Nagyon! De most éppen olyan társam van, akivel minden téren megértjük egymást, csak éppen táncolni nem szeret. A hagyományos lépéseket egyébként én sem kedveltem a parketten. Amikor még ezt a fajta szórakozást műveltem, emlékszem, improvizálni szerettem, új lépéseket kitalálni, használni a fantáziámat. Csak így tudtam igazán kikapcsolódni; csak így éreztem felszabadultnak magam a zene ritmusára.
Beszélgetés Szakácsi Sándorral
Farmeröltönyben áll a színpadon. Őszülő haját lengeti a kora nyári szél. Kezében mikrofon, régi ismerős dallamokat énekel. Közben lába egy ütemre jár a deszkán táncolókkal. Szakácsi Sándor próbál a Budai Parkszínpadon. Utolsó simítások az országos turné és az azt záró gálaest előtt.
A színész első átütő sikerét a zenés műfajban aratta. Jelesen az Evitában, a Rockszínházban. Most is a társulat fiataljaival együtt lép majd a közönség elé.
– A nosztalgia munkál bennem. Most Victor Máté helyett is játszom a Magyar Rockszínpad Csillagai című produkcióban. Ezt a sorozatot Szabad Tér Színház szervezte és június 10-től nyolcszor mutatjuk be a legnagyobb magyar városokban. A koncert-turné záróestje a Margitszigeten lesz június 22-én. A gálaest bevételét mindannyian Nemzeti Alapítványnak ajánlottuk fel. A műsorban részletek hangzanak el a Rockszínház legsikeresebb produkcióiból, valamint Szörényi Levente-Bródy János: Kőműves Kelemen és az István, a király című művéből.
– Szemmel láthatóan élvezi a zenét, a táncot, a mozgást játék közben. Mikor találkozott életében először a színpadi tánccal?
– Még tízéves koromban, az általános iskolai színjátszó szakkörben, ahol elhatároztam, hogy színész leszek. Persze, műfaji meghatározás nélkül. Úgy vélem, ez be is következett. Egyébként akkoriban Fred Astaire és Gene Kelly táncában gyönyörködtem. Minden filmüket megnéztem, ami csak lehetett, és otthon, tükör előtt próbáltam őket utánozni. Aztán később a Pinceszínházban, amatőr éveim alatt, mindent játszottam és táncoltam. A karban épp úgy, mint szólóban. Szívesen gondolok vissza például a Guzmi című zenés-táncos bemutatókra, amelyben a házigazda szerepét énekeltem és táncoltam.
Valaha tanultam a pantomim-művészet alapelemeit is, és abban is kipróbáltam magam a színpadon. Azt hiszem, a mozgásomon most is látható ennek az előtanulmánynak a nyoma. Egyszóval sokat és sokfélét roptam életemben, a színházaknál pedig megtáncoltattak...
– A balettegyüttesek produkcióit is ismeri?
– Bevallom, az utóbbi időben sem időm, sem alkalmam nem volt arra, hogy táncjátékot vagy balettet nézzek. Talán nem is figyeltem eléggé oda erre a műfajra. A Győri Balett produkcióit azonban mindig megnéztem, mert nagyra tartom az előadásaikat.
– Szívesen táncol-e a magánéletben?
– Nagyon! De most éppen olyan társam van, akivel minden téren megértjük egymást, csak éppen táncolni nem szeret. A hagyományos lépéseket egyébként én sem kedveltem a parketten. Amikor még ezt a fajta szórakozást műveltem, emlékszem, improvizálni szerettem, új lépéseket kitalálni, használni a fantáziámat. Csak így tudtam igazán kikapcsolódni; csak így éreztem felszabadultnak magam a zene ritmusára.
Várhegyi Andrea