Évek óta kettős életet él Szakácsi Sándor: ősztől kora nyárig a Vígszínházban játszik, fajsúlyos prózai szerepeket, a nyári hónapokban pedig „musical-sztár” valamelyik szabadtéri színpadon, bizonyságot téve remek tánctudásáról és kitűnő énekhangjáról is. Tavaly az Evitában láthattuk, ezen a nyáron pedig a Sztárcsinálók című rock-musicalban, így hát kézenfekvő a kérdés; ha választania kellene az énekes-táncos szerepkör és a Vígszínház között, hogyan döntene?
– Őszintén szólva nem tudom … – hangzik rövid tűnődés után a válasz. – Szerencsére nincs ilyen gondom, már csak azért sem, mert Miklós Tibor és Várkonyi Mátyás rockszínháza csupán időpont nélküli ígéretet kapott arra, hogy majd valamikor állandó együttessé szerveződhet, s önálló helyiséget kaphat. A mostani helyzet ideálisnak mondható: nyaranként énekelhetek, táncolhatok, a Vígszínházban pedig kiélhetem „prózai” vágyaimat.
– Ezek szerint elégedett ember?
– Korántsem! Épp ellenkezőleg: elégedetlen, türelmetlen vagyok! Hogy miért? A Vígszínházban sok szép feladatot kaptam az elmúlt hét esztendőben, ám közel sem annyit, mint amennyihez talán lett volna erőm, „kapacitásom”. Számomra a színház jelent mindent! Mióta kezembe kaptam a diplomát, úgyszólván nincs magánéletem, mindent a szerepeimnek rendelek alá. Ez tölti ki napjaimat, gondolataimat, érzéseimet.
– Milyen szerepek várják az ősszel?
– Végre
egy igazi „labda”! Kiss Irén fiatal költőnő monodrámát írt
számomra Csontváry Kosztka Tivadarról. A Pesti Színházban
mutatom majd be, éjszakai előadásokon. Emellett szó van arról
is, hogy feladatot kapok a Vígszínház idei újdonságában, a
Kőműves Kelemen című musicalben, így hát a közeljövő
izgalmasnak és biztatónak ígérkezik a számomra. Bár … ahogy
magamat ismerem, találok majd okot továbbra is az elégedetlenségre,
türelmetlenségre. Nem is bánom, hiszen a mi pályánkon nem szabad
sohasem „lazítani”, kellenek olykor „pofonok” is, hogy
felrázzák, újabb csatákra sarkallják az embert…
(garai)